Álomnapló

Ez egy reggeli álom volt.

A Balaton partján voltunk a családdal. Egyszercsak néhány gimnáziumi osztálytársam bukkant fel a környéken. Trincz Andira emlékszem. A családdal kimentünk a strandra, a Rossi pizzérián is túl. A víz nem volt valami tiszta, Julcsi kinn maradt a parton, én a vízben áztattam magam. Újabb osztálytársak tűntek fel, Pudi meg a Barna, akik elmentek kocsmát keresni. Közben az Andi megint megjelent a Frányó Vikivel a parton. Szóltam nekik a vízből, de nem vettek észre. Aztán a Vikivel sikerült pár szót váltani. Ezután kimentem zuhanyozni, majd eszembe jutott, hogy mennem kell, ezért felszálltam a villamosra, ami a parton állt. Egy szál fürdőnadrágban voltam, de hirtelen rengeteg csomagom lett, hátizsák, szatyrok, kézitáskák. A villamos magasperonú volt, és le kellett szállnom. Negy nehezen összeszedtem az összes cuccot, de leszálláskor megláttam, hogy egy fekete válltáska az ülés alatt maradt. Elkaptam a pántját, és húztam volna le, de rácsukta a villamosvezető az ajtót. Ott volt egy ellenőr fenn, festett rövid barna haja volt, egy öreg dohányos nő. Neki kezdtem ordibálni, hogy mekkora hülyék, hogy rám zárják az ajtót. 

Tovább nem tartott az álom, mert felébredtem.

Toponáron voltam a családdal. Valami után voltunk, mintha anyukám már nem élt volna, de alapból kicsit posztapokaliptikus volt az egész. Esteledett, vagy csak az idő volt nagyon borult. Az udvaron mutogattam a gyerekeknek, hogy apa hova ültetett facsemetéket. Egyik csemetéből se látszott semmi.

A ház teljesen kihaltnak látszott, de voltak némi jelei, hogy a bátyám ott lakik. Valamitől féltünk, menekültünk, azért mentünk oda.

Előzmény: Trincz Andinál voltam délelőtt, s arról beszélgettünk, hogy anyukám hol lakik, mit csinál.

Szekszárdra utaztam. Kigyalogoltam a város határába. Hol vannak a dombok? Betértem egy tanyára, borral kínálnak. Két pohár bor van. Az egyiket megiszom. Van benne valami ami a friss cseresznye tavaszi ízére emlékeztet. Ez meg is mondom. A gazda Scherer Péterre emlékeztet. Mutogatja, hogy valami szőlőhéj sűrítménye van kis üvegben, azt szokta a borba tölteni. Kimegyünk a földútra, egy lakótelep van nem messze. A gazda mondja, hogy idáig nőtt a város, de nem csinálják meg a földutat. Kérdezem, hol vannak a dombok. Mondja, hogy itt a földút egy mély hasadék felett megy át. Lenézek, tényleg egy szurdok van a fák mögött. a gazda telke felől némi szemét van jó magyar szokás szerint odaöntve.

Bemegyünk a gazda telkére. Szép gazdaság, tyúkok, állatok. Egy kőház is van. Mondom a gazdának, hogy nem akarom feltartani. Nem marasztal. Megyek tovább a földúton, dombok közé érek. Az út két oldalán kőborítás van, és házak tűnnek fel. Egy ház mellett kőjárdára lépek fel, hirtelen elkezd emelkedni, és átalakul a ház kerítésoszlopává. Emberek mögöttem nem értik miért megyek tovább, már szinte függőleges. A kiemelkedés túloldalán leesek, de semmi bajom. Egy hatalmas tó tűnik fel, gőzhajóval, csónakázókkal, mintha egy vízi vidámpark is lenne. A hajóra szállok, elvisz a tó egyik öblébe, ahol egy csodaszép kis klasszicista városrész fogad. Kicsi, de nagyon hangulatos. Valaki meséli, hogy ez is Szekszárd része, a szőlőhegyhez tartozik, és Tőrvölgy a neve. Jó lenne itt lakni.

Előzmény: magyarországi tavakról olvastam egy cikket, hogy hol lehet fürödni a balcsin kívül.

Szoboszlón kimentem a strandra fürödni. A pezsgőmedence szélén ültem, alig voltak. Emese és Áron jelent meg, nem vettek észre, beültek a medence közepére.

Elindultam sétálni, és elhagyatott részre kerültem, majd hamarosan azt vettem észre, hogy az utcán vagyok. Vissza akartam menni a strandra, de rendőröket láttam bent. Ezután behúzódtam egy kisebb mélyedésbe a kerítésen.A túloldalon egy ember volt, valakivel beszélgetett. Kiderült, hogy mentősök.Valakit kihoztak a régi épületből a kerítésen túl.

Figyeltem, mikor tudok visszamenni. Egy őr jött ki, és elment a dolgára, Tiszta a levegő, bementem. Az épületben kinéztem az ablakon, és Ádámka hangját hallottam meg egy emelettel lejjebbről. Apa! Apa! A világ legszebb hangja! Lementem a lépcsőn, megtaláltam a hozzá vezető ajtót. Betörtem vagy benyitottam. Senki sem vett észre. Ott volt Ádámka. Kézenfogtam, és lementünk a strandra.

Délutáni alvás.

Zuglóban sétálok, látom, hogy a Mexikói út mellett hajléktalanok akarnak halat fogni a csatornából. Sétálok a mi utcánk felé, látom, hogy színes akváriumi halak hevernek a földön. Felszedek párat, azon gondolkodom, hogy miben tarthatnám őket. Eszembe jut, hogy a komám kis házi halastavába bele lehetne őket titokban csempészni.

Pesti belváros, hideg idő. Talán köd is. Egy férfi mellett megyek az utcán. Elmegyünk egy kapualj előtt, a férfi azt mondja, a 14-es lakásban egy hulla van. Bemegyünk a házba. Ez egy nagyon elegáns múzeum, kiállítással. Sporttörténeti, olimpiai kiállítás, frakkos teremőrökkel. Elindulunk felfelé a lépcsőn. Nincsenek is lakások. Egy szobába bemegyünk, nincs hulla sehol.

Visszamegyünk az utcára. A kapu feletti lakás a négyes. Egy fekete hajú fiatal férfi feje dől neki az ablaknak, körülötte vér.

Előzmény: Talán az indexen futó bűnügyi blog olvasása, ahol rejtélyes eseteket kell megoldani.