Ez egy reggeli álom volt.
A Balaton partján voltunk a családdal. Egyszercsak néhány gimnáziumi osztálytársam bukkant fel a környéken. Trincz Andira emlékszem. A családdal kimentünk a strandra, a Rossi pizzérián is túl. A víz nem volt valami tiszta, Julcsi kinn maradt a parton, én a vízben áztattam magam. Újabb osztálytársak tűntek fel, Pudi meg a Barna, akik elmentek kocsmát keresni. Közben az Andi megint megjelent a Frányó Vikivel a parton. Szóltam nekik a vízből, de nem vettek észre. Aztán a Vikivel sikerült pár szót váltani. Ezután kimentem zuhanyozni, majd eszembe jutott, hogy mennem kell, ezért felszálltam a villamosra, ami a parton állt. Egy szál fürdőnadrágban voltam, de hirtelen rengeteg csomagom lett, hátizsák, szatyrok, kézitáskák. A villamos magasperonú volt, és le kellett szállnom. Negy nehezen összeszedtem az összes cuccot, de leszálláskor megláttam, hogy egy fekete válltáska az ülés alatt maradt. Elkaptam a pántját, és húztam volna le, de rácsukta a villamosvezető az ajtót. Ott volt egy ellenőr fenn, festett rövid barna haja volt, egy öreg dohányos nő. Neki kezdtem ordibálni, hogy mekkora hülyék, hogy rám zárják az ajtót.
Tovább nem tartott az álom, mert felébredtem.
